Sítúrázás, hótalpas túra

Túra a hótakaró tetején

Kép forrása: MAKASE

Sítúrák, hótalpas túrák

A sítúrák és hótalpas túrák speciális, téli (magas)hegyi túrák Ha szereted a mesés, behavazott fenyvesek között kanyargó szűk ösvényeket, a széles, hó borította hegyi legelőket, és az igazi kihívást és élményt jelentő csúcshódítást akkor tarts velünk...

Hótalpas programjaink remek lehetőséget kínálnak a téli túrázás egyre népszerűbb formájának megismerésére. A hótalpak, amelyekre szükségünk lesz, enyhén túlméretezett teniszütőkre emlékeztetnek. A bakancs talpára rögzíthető, viszonylag nagy felületű talpaknak köszönhetően nem süllyedünk majd bele a hóba, ami különösen a mély, friss porhóban nélkülözhetetlen a haladáshoz. A talpak alján elhelyezkedő tüskék a jegesebb felületeken is megtartanak, s így nem csúszunk vissza. A hótalp használata mindenki által könnyen elsajátítható de szükséges hozzá némi túra tapasztalat, s elengedhetetlen a jó és kényelmes téli bakancs. Érdemes kipróbálni, mert a hótalpazás csodálatos élmény, emellett minden tekintetben természetbarát sportág. Mindenkinek ajánljuk, mert nem kell hozzá előzetes gyakorlat, csak lelkesedés. 

Snowboardos freeridereknek egy lehetőség, hogy csatlakozzanak sítúrázó barátaikhoz.

A hótalpas túrázás előnyei:

  • Mértékletes ütemű, kitartást fejlesztő sportág, kedvezően hat a szívműködésre és a vérkeringésre.
  • Elősegíti a zsírok elégetését.
  • Vénás megbetegedésekben szenvedőknek fokozottan ajánlott.
  • Nem kell "megtanulni", csak csinálni!
  • Jó hatással van az immunrendszerre és segít a stressz feldolgozásában. :)

A sítúrázásról

Neked való, ha meguntad a sorbanállást, a ratrakolt pályákat és a tömeget és valami mást keresel. A kihívást felfelé és a valódi csúszásélményt lefelé. Elsőként húzni az íveket egy érintetlen szűzhóval fedett lejtőn, megfizethetetlen élmény!

túrasízés/sítúrázás a pályán kívüli (off-piste) sízés egyik irányzata, mozgásban felfele-menet a sífutásra hasonlít, de a terep általában nem teljesen sík, hiszen a cél, jellemzően egy csúcs, vagy hegyoldal megmászása és megsíelése. A lesíelés semmiben nem különbözik az alpesi sízéstől, csak a „pálya” itt nem egy leratrakolt tükörsima felület, hanem olyan, amilyennek a természet és az időjárás óhajtja. :)

A sízőt a léc talpára ragasztott szőrme jellegű (szintetikus, mohair, mix stb.) anyag (fóka) és a különleges kötés, valamint bakancs segíti a hegyen való feljutásban. A szőrme (fóka) megakadályozza a léc visszacsúszását, a kötés pedig lehetővé teszi gyalogló funkció használatát, melyben a – túrasícipőnek köszönhetően kényelmesen – a sarok és a boka szabadon mozog. Az így keletkezett hosszú hótalp segítségével meredek emelkedők küzdhetőek le, jeges vagy mély, puha hóval borított területeken is közlekedhetünk. Fölérve a kötés sarka rögzíthető és a szőrme eltávolítható a lécről, mely lehetővé teszi a klasszikus alpesi technikával való lesiklást az érintetlen hóval fedett lejtőkön, távol a tömegtől és a síliftek zajától. E sport szépségét a kihíváson és az egész testet átmozgató gyakorlaton túlmenően a határtalan szabadság érzete adja. A talpra erősíthető eszköz neve „fóka”, ami korábban valódi fókaszőrből készült, de ma már, hála a műanyagipar vívmányainak szintetikus, vagy egyéb természet- és állatbarátabb anyagot használnak (mohair).

FONTOS: Sítúrázáshoz mindenképpen szükséges a stabil pályasítudás, tájékozódási ismeretek, téli túrafelszerelés, alapvető lavinaismeretek valamint a speciális túrasí és lavinamentő felszerelés! 

A sítúrázás alapszabályai

1. A sítúrázó megtervezi a túráját: előre információt szerez a várható körülményekről, úgy mint a túra hossza, szintkülönbség, nehézségek, lejtés, kondíció és időigény, a terület hóviszonyai, lavinaviszonyok és az időjárás stb.

2. A sítúrázó képességeinek (sítúratapasztalat, kondi és sítudás) és az uralkodó viszonyoknak megfelelően választja túráját. Ismerje meg az útvonalat és tervezzen be több időt hogy biztonságosan odaérjen ahová szeretné, még sötétedés előtt.

3. A sítúrázó tervez túrájába pihenőt és azt meg is tartja.

4. A sítúrázó személyiségéhez és képességéhez illeszkedő felszerelést használ, amely kifogástalan állapotban áll rendelkezésre (sí vakszolva, szőrme, bakancs stb. kezelve)

5. A sítúrázó ráillő ruhát visel és van nála vészhelyzet felszerelés (anorák, bivakzsák, lavinalapát, lavinaszonda, adókészülék, esetleg airbag)

6. A sítúrázó a túra elejétől végéig viseli a pieps-et ruházata alatt, adásra kapcsolva.

7. A sítúrázó képességeinek megfelelő tempóban halad, hogy idő előtt ne fáradjon el, társával/társaival együtt marad. A gyorsabb túrázót hagyja elhaladni.

8. A sítúrázó tudatában van felelősségének, és annak, hogy számára mit is jelent a "szabad síterület", és ott milyen alpesi veszélyek fordulhatnak elő. (pl. lavinaveszély). Figyel arra, aki a veszélyek megítélésében már tapasztalt. A területen óvatosan halad át, hogy a lehetséges figyelmeztetésre időben reagálhasson.

9. Időjárás vagy hó által okozott döntéshozatali szituáció esetén figyelembe veszi a csoport minden tagjának képességét. Kétség esetén a sítúrázó a biztosabb variációt választja, akár a visszafordulást is. A nem biztonságosnak tűnő hópárkányokat elkerüli.

10. A sítúrázó elővigyázatos a természettel: nem lármázik és nem szemetel. Elkerüli az új erdőtelepítéseket és a fiatal erdőket.

11. A sítúrázó tudatában van annak, hogy az erdei állatok télen érzékenyebbek, és megpróbál vaddal történő találkozás esetén különösen nyugodtan viselkedni és csendben maradni.

12. A sítúrázó respektálja a többi túrázót és felhívja figyelmét esetleges veszélyre!

13. A sítúrázó segít más, bajba jutott vagy jutó társának. Elsősegélyt nyújt, lavinaomlás esetén segít , baleset esetén mentést szervez (tudja a helyi hegyi mentők hívószámát).