Parkour, free running

A városi extrém sport

A Free Running, parkour rövid története

A free running, vagy parkour, mint sportág az akrobatikus ügyesség és az atletikus képességek különleges, szabadstílusú ötvözete. A szabadfutás célja látszólag bármilyen természetes vagy mesterséges akadály leküzdése a mozgás szépségének és dinamikájának hangsúlyozásával. Az igazi cél viszont a futó saját képességeinek alapos és pontos megismerése, illetve annak fejlesztése.

Képek forrása: pinterest.com, movieweb.com, womensparkourmovement.com

A magyarul szabadfutásként emlegetett sport szülőatyjainak Sébastien Foucant és David Belle-t tekintik, akik együtt találták ki ezt a merész mutatványokkal tarkított városi akadályfutást.

A parkour lényege, hogy a sportoló keresztüljut - akadályokon, padokon, falakon, tetőkön keresztül. Belle katona édesapjával vidéken élt, ahol az erődben naphosszat fejlesztette atlétikai képességeit a fák közt futva, ugrálva, illetve azokra felmászva. Mikor apja úgy döntött, hogy Párizs külvárosába költöznek, Belle-nek muszáj volt addigi mozgását a városi környezethez igazítani. Néhány évvel később találkozott Sébastien Foucannal, akivel végleges fazont szabtak a parkournek. Belle, a parkour lényegét abban látja, hogy a sportoló miközben minél gyorsabban jut ’A’ pontból a ’B’ pontba, az útjába kerülő akadályokon ugrásokat felhasználva akrobatikus mozdulatokat mutat be. A mozdulatokban lennie kell sebességnek és gördülékenységnek.

A free running a sport Foucan által továbbfejlesztett, és az ázsiai filozófiával összeolvasztott elképzelését takarja, amely szerint a szabadfutás a mozgás esztétikumának, a szabadság kifejezésének és a pozitív energiák áramlásának a megtestesítője. Sébastien szerint "senki sem talál fel semmit, csupán néha ihletet kapunk és élünk az alkalommal". Hiszi, hogy"filozófia nélkül a cselekvésnek nincsen jelentése".És filozófiájához tartozik az is, hogy az élet akadályokból és kihívásokból áll, melyeket le kell küzdeni ahhoz, hogy előrelépjünk."Ha jártassá válsz a szabadfutásban, az életed hátra lévő részére nyersz valamit. A szabadfutás filozófiájának megértése pedig sokkal távolabb mutat az egyszerű mozgásnál vagy a mozgásban elért teljesítménynél. Még akár azt is lehet mondani, hogy egy mindennapra szóló lecke az életről!" - jelenti ki a világ egyik legjobb szabadfutója.

Horgas "Pepe" Péter

 Videók forrása: youtube.com

Best of David Belle´s videos

TEMPEST FREERUNNING ACADEMY - GYM VIDEO

Horgas "Pepe" Péter - Showreel 2009

 

Áttekintés

A két fő karakterisztikája a parkour-nak a hatékonyság és gyorsaság. A Traceur-ök az akadályokon való legközvetlenebb utat használják a gyors és biztonságos áthaladásra. Ez a mozgásforma rendkívüli módon fejleszti az egyén "térbeli tudatosságát", ezért gyakran használják segédeszközként ezen területen. Továbbá hatékonysága miatt segít elkerülni a sérüléseket, mind rövid és hosszú távon. Ez a gondolat a megtestesítője a parkour nem hivatalos mottójának "être et dürer" - "to be and to last".

Baker, a híres Traceur, azt mondta: "A Traceur-ök azt mondják, hogy parkour nagyban befolyásolja az egyén mentális képességeit, erősíti az önbizalmat és fejleszti a kritikus gondolkodási készségeket, amelyek lehetővé teszik leküzdeni a mindennapi fizikai és mentális akadályokat". A Neuropsychiatrie de l'Enfance et de l'Adolescence (Neuropszichiátria a gyermekkorban és a serdülőkorban) francia tanulmány szerint jól tükrözi ezt, hogy a traceur-ök több izgalmat és vezetői helyzeteket keresnek, mint a nem testnevelési szakemberek.

 

Terminológia

Az első használt kifejezései ennek a mozgásformának a "l'art du déplacement" és "le parcours". A "parkour"-t ( francia kiejtése: [paʁkuʁ] ) Hubert Koundé alkotta. A "parcours du combattant"-ból ered, mely a katonai kiképzéseken használt, klasszikus akadálypályán oktatott módszer (Georges Hébert).

A parkour művelőit "traceur" [tʁasœʁ]-nek hívják, a nőies forma "traceuse" [tʁasøz]. Ezek a francia "tracer" igéből erednek, ami "trace"-t vagy a "trail"-t (nyom) jelent (mint a "he escaped without a trace" - "nyom nélkül eltűnt").

 

Történelmi előzmények

A Jump London filmben, Sébastien Foucan azt mondta: "A Parkour mindig is létezett, a free running mindig is ott volt, a lényeg az, hogy senki nem adott neki nevet, még nem tettük dobozba. Ez egy ősi művészet [...] A Neander-völgyiek vadásztak, üldözték a vadat, futottak körbe-körbe, már akkor gyakorolniuk kellett a free running-ot." Ezt inspirálta a híres gyalogos üldözéses jeleneteire a Hong Kong-i kaszkadőr, harcművész és színész Jackie Chan-t. A keleti harcművészetek, mint a Ninjutsu és a Qing Gong, hasonló mozdulatokat és hasonló céllal tanított a múlt századokban mit a Parkour. A Jump London-ban, Foucan mindazonáltal elismeri, hogy a harcművészeti filmek inspirálták a Parkour kifejlődését: "Mi is felmásztunk a tetőre az iskolánkban. Mi is úgy tettünk, mintha Ninja harcosok lettünk volna".

 

Hébert öröksége

Az I. világháború előtt, az egykori tengerésztiszt Georges Hébert beutazta az egész világot. Afrikai látogatása során mély benyomást tett rá a bennszülött törzsek fizikális képességeinek és fejlettségének a megismerése. Azt is megjegyezte, hogy "a testük nagyszerűen rugalmas, fürge, ügyes, kitartó és ellenálló, pedig nincs más tanítójuk mint a természet."

Május 8-án, 1902-ben, Saint-Pierre, Martinique, ahol Hébert állomásozott, a Mont Pelée-n vulkánkitörés történt. Hébert koordinálta a menekülését és mentését mintegy 700 főnek. Ez az élmény mély hatással volt rá, és megerősítette meggyőződését, hogy a sportos ügyességet kell kombinálni a bátorsággal és az önzetlenséggel. Végül ez adta a szellemiségét az ő mottójának: "être fort pour être utile" ("légy erős, hogy hasznos légy"). A bennszülött törzsek által inspirálván, Hébert testnevelés tanár lett a franciaországi Reims iskolában. A saját elvei alapján elkezdett egy új testnevelési rendszert létrehozni, különböző eszközök és gyakorlatok segítségével oktatta a "méthode Naturelle"-t, ami definíciója szerint: "...módszeres, fokozatos és folyamatos tevékenység, a gyermekkortól a felnőttkorig, amelynek célja, hogy biztosítson integrált fizikális fejlődését, növekvő szervi ellenállást, kihangsúlyozva a különböző nélkülözhetetlen képességek gyakorlását minden műfajban (gyaloglás, futás, ugrás, négylábú mozgás, mászás, egyensúly (kiegyenlítő), dobás, emelés és úszás). Ez fejleszti az egyén energiáit és az összes többi aspektusát a mozgás és erőnlét terén, hogy ezek mesterévé váljon. Egy gondolat motiváljon: az önzetlenség."

Hébert a "méthode Naturelle"-t tíz alapvető csoportra osztotta: gyaloglás, futás, ugrás, négylábú mozgás, mászás, egyensúly, dobás, emelés, önvédelem, úszás, amelyek a három fő erő alapvető részét képzik:

  • Energetikai vagy férfias értelemben: energia, akaraterő, bátorság, hidegvér és keménység
  • Erkölcsi értelemben: jóindulat, segítségnyújtás, becsület, és tisztesség
  • Fizikai értelemben: az izmok és légzés

Az első és második világháború alatt Hébert tanítása tovább bővült, és a standard francia katonai oktatási rendszer és képzés alapjává vált. Hébert volt az egyik támogatója a "parcours"-nak, egy svájci építész által kifejlesztett akadálypályának, amely a standard katonai képzés alapja, és ez vezetett a polgári fitness pályák és az önbizalom erősítő tanfolyamok kifejlődéséhez. Francia katonák és a tűzoltók szintén kifejlesztettek maguknak egy akadálypályát, az úgynevezett "parcours du combattant" és parcours SP ".

 

Belle család

Raymond Belle Vietnamban született, a Francia Indokína idején. Apja meghalt az első indokínai háborúban, majd anyjától is elszakadt 1954-ben Vietnam felosztásakor. Da Lat-ban belépett a francia hadseregbe, ahol megkapta a katonai oktatást és képzést mely megformálta a személyiségét. A Dien Bien Phu-i csata után Raymond hazatelepült Franciaországba, és 1958-ban befejezte a katonai kiképzést. 19 évesen a mozgás iránti elkötelezettsége segített neki, hogy a Párizsi " sapeurs-pompiers " (a francia tűzoltóság) ezredét szolgálja.

David több tevékenységet is kipróbált, mint harcművészetek és a gimnasztika, s igyekezett a sportosságát és bátorságát valamilyen gyakorlati célra alkalmazni. Nagyon keményen edzett, hogy megpróbálja megnyerni apja (Raymond) elismerését. 17 éves korában, David otthagyta az iskolát, a szabadság és tettvágy vezérelte. Továbbra is a kondiját és az ügyességét fejlesztette, ami egyszer hasznára válhat majd az életében, mint ahogy azt apja Raymond tanácsolta neki.

 

Fejlődés

Lisses-be való költözése után, David Belle folytatta kalandozásait a többiekkel, akikből később a Yamakasi csapat lett. Sébastien Foucan a Jump Londonban megjegyezte: "Innentől kezdve indítottuk útjára ezt a tevékenységet, és tényleg az egész város ott volt a számunkra, s ott volt a parkour számára. Csak meg kell látni, csak ki kell gondolkodni, mint a gyerekek." Ez, ahogy írja, "a parkour víziója".

1997-ben, Yann Hnautra, Charles Perriere, Chau Belle, David Belle, Laurent Piemontesi, Sébastien Foucan, Guylain Perriere, Malik Diouf és Williams Belle létrehozta a Yamakasi csoportot. Ez a név a Kongói Lingala nyelvből származik, melynek jelentése "erős lélek, erős test, erős egyén, kitartás". Miután a Notre Dame de Paris musical-t bemutatták, Belle és Foucan anyagi és egyéb nézeteltérések miatt különvált. A Yamakasi film (2001) és a francia dokumentumfilm "Generation Yamakasi" Belle és Foucan nélkül jött létre.

 

További videók:

Miért érdemes tagnak lenned?

Tagdíjaddal támogatva szervezetünket, lehetővé teszed a szabadidősport és a kaland-sport feltételeinek javítását. Számos olyan eseményen vehetsz részt, melyhez egyesületünk biztosítja számodra a szakmai vezetést, illetve a legkorszerűbb felszerelések használatát.
Egy céltudatos csapat tagja lehetsz, részese a közös munkánknak, és megmozdulásainknak, ahol független szervezetként biztosítjuk a legújabb szabadidősport tevékenységek fejlesztését, terjesztését.

A tagjainknak járó szolgáltatásokról bővebben itt olvashatsz >>>
2017-es Eseménynaptár >>>