Canyoning

Vizes kaland a legszebb szurdokokban

A canyoning (vagy canyoneering) egy Magyarországon még szinte ismeretlen, Nyugat-Európában azonban egyre nagyobb népszerűségnek örvendő sportág, aminek a helyszíneit még csak most kezdik felfedezni, kiismerni a mi kontinensünkön.

Képek forrása: MAKASE, abc.es, vk.com

 

A canyoning története:

Mint minden outdoor sportnak ennek is vissza lehetne vezetni a történetét egészen az őskorig, amikor az emberek még menedéket és élelmet kerestek ezeken a helyeken. Mint sportág azonban az 1960-as években indult Amerikában, a hegymászás és a hegymászó eszközök rohamos fejlődésének köszönhetően; kezdetben elsősorban a Zion nemzeti parkban. Ezek elsősorban még csak ereszkedések és trekkingek voltak, majd a '80-as évektől elkezdték a jóval technikásabb kanyonok bejárását is. Igazi hódító útjára azonban csak az 1990-es évek közepén indult, kezdetben az USA-ban majd, az ezredforduló tájékán az egész világon.

 

A canyoning mibenléte:  

Ezek a túrák olyan, folyók és patakok által kivájt kanyonokban haladnak, ahol a résztvevőknek (a túra nehézségének függvényében) különböző típusú és nehézségű akadályokkal kell szembenézniük. Ilyenek az esetenként akár 50-60 méteres ereszkedések vízeséseken és szikla falakon; a folyó által simára csiszolt zúgókon való „csúszdázás” valamint az alkalmanként akár 10 méter magasból történő ugrások a mélyvízzel teli medencékbe. Ezeken a kalandos akadályokon felül ott vannak még a víz eróziós munkája nyomán kialakult kisebb barlangok és érdekes szikla formációk melyek már önmagukban megérik, hogy közelebbi ismeretséget kössünk az outdoor sportok eme sokrétű válfajával.       

A fentiekből is látszik, hogy a canyoning nagyon sok és sokrétű kalandot ígérő elfoglaltság, amely sok outdoor sportban való jártasságot igényel; mint a sziklamászás, különböző kötéltechnikák, valamint az úszás. Persze ezért vagyunk mi túravezetők, hogy a képzetlen résztvevők is maximális kiélvezhessék ennek a páratlan terepnek a lehetőségeit minden különösebb előképzettség nélkül. Az egyetlen tényleges elvárás a résztvevőkkel szemben, az úszni tudás, de természetesen nem arra kell gondolni, hogy valakinek olimpiai úszóbajnoknak kell lennie ahhoz, hogy részt vehessen egy ilyen túrán, hiszen az útvonalat mindig a résztvevők igényeihez és képességeihez alakítjuk.   

A szükséges technikai felszerelés (kötelek, ereszkedők, beülők, vízhatlan zsákok és neoprén ruhák, stb.) biztosítottak, a résztvevőknek csak fürdőnadrágot, „ellátmányt” és a túra végére valami száraz váltó ruhát kell hozniuk. Mindenkit szeretettel várunk aki hozzánk hasonlóan a víz, a hegyek és a természet szerelmese. Egy felejthetetlen kalanddal lesz gazdagabb.

Az itt következő rendszer az ACA Canyon Rating System, mely az első és leggyakrabban használt ilyen besorolási mód. Ez egy négy tagból álló jelölés, melynek az első tagja egy arab szám egytől négyig. Az egyes és a kettes kötéltechnikát nem igénylő helyek, míg a hármas és a négyes már komolyabb kihívást jelentenek. A hármas általában olyan kanyonokat jelöl, amik egyszerűbb kötéltechnikákat igényelnek és viszonylag könnyű a stand pontok létesítése. Míg a négyes számmal jelölt helyek bejárása már speciális canyoning technikák ismeretét igényli.

A következő tag egy betű (A, B vagy C), mely azt jelöli, hogy mennyi víz van a kanyonban általában. Az A besorolás esetén az év nagyobb részében nincs vagy csak nagyon kevés víz található a mederben. A B jelölés esetén már vizes kanyonról beszélünk, de ezek általában nyugodt álló vizek, medencék. A C jelölés pedig a sebes folyású kanyonok sajátja.

Ezután egy római szám következik, amely a kanyon bejárásához szükséges időt jelöli. (I-VI.). Az I.-el jelölt kanyonok bejárásához mindössze egy két óra kell míg a VI.-al jelöltek már kétnapos túrát jelentenek a kanyon mélyén. A negyedik rész szintén egy betű (PG, R, X) mely az extra veszélyeket jelöli, de mivel ez elég szubjektív és a legtöbb faktor egyébként is megjelenik az első három tagban, így ezt nem igazán szokták használni.

 

A szükséges felszerelések:

  A ruházat: Mivel ez egy vízi sport, ezért ennek megfelelően neoprén ruhát használunk, ami viszont annyiban eltér a búvár vagy szörfös ruháktól, hogy a kritikus helyeken (fenék, térd, könyök) meg van erősítve és egyébként is vastagabb, legalább 5 mm-es, anyagból készül. Ez alatt fürdőruha és hűvösebb időben Lycra póló hordása javasolt. Ezen kívül nagyon hasznos lehet egy kifejezetten a canyoning-hoz tervezett cipő is, ami szintén vastag és erős neoprénből készül és egy kemény, jól tapadó gumi talpal látják el, hogy ne csak a vízben, de a sziklákon is biztonsággal lehessen benne mozogni. Ezen felül esetenként jól jöhet egy mentőmellény.

  Kötelek: Mint a hegy- vagy sziklamászással ellentétben, itt inkább statikus köteleket használunk (mint a barlangászatnál). Általában 10,5 mm-es egészkötelet. Amire fontos odafigyelni, hogy impregnált kötelet vigyünk magunkkal, ugyanis ha a kötél megszívja magát vízzel, az nagyban lecsökkenti a terhelhetőségét és az élettartamát. Ma már lehet kapni külön a canyoningozáshoz készült köteleket, melyek elemi szálanként vannak impregnálva a jobb vízlepergető képesség érdekében, valamint a speciális poliamid összetétel miatt nem úsznak a vízen (így nem sodródnak el); ennek főleg sebes folyású szakaszokon van jelentősége. Emellett általában a színük is jól elüt a víz színétől, hogy könnyű legyen megtalálni és bekötni őket még a sötét és szűk kanyonokban is.

  Biztosítás, ereszkedés, mászás: Itt a legfontosabb a beülő, mely abban különbözik az átlagos beülőktől, hogy a fenék részén van egy PVC jellegű anyagból készült védő, aminek a kisebb zúgókon való lecsúszáskor van elsősorban jelentősége. Emellett nagyon gyakori, hogy két bekötő pont is található rajtuk (az egyik biztosításra, a másik pedig az egyidejű eresztésre). Ereszkedésre használhatunk egy szimpla ereszkedő nyolcast is, de gyártanak direkt a canyoninghoz is ereszkedő eszközöket, melyek sokkal több fűzési lehetőséggel rendelkeznek, ennek elsősorban az a szerepe hogy szükség esetén nagyobb fékerőt tudjunk létrehozni (például vízesésen való ereszkedésnél). Ilyen eszköz például a Petzl Pirana, vagy a Totem Rigging (talán ez a legsokoldalúbb eszköz; használható eresztésre, standolásra és ereszkedésre is) esetleg a Sterling ATS. Szintén az ereszkedésnél lehet hasznos a Petzl Shunt, mely egy egyszerű és strapabíró felépítésű biztosító eszköz. Ez persze kiváltható kötélgyűrűvel is (Pruszik). Fontos felszerelés még a Spelegyca nevű Y kantár, melyet használunk ereszkedésnél, önbiztosításnál, stb. Nagy előnye az egyszerű hevederekkel szemben, hogy átszerelésnél is folyamatosan biztosítva vagyunk. Ugyan ritkán fogunk olyan helyzetbe kerülni, hogy kötélen keljen mászni, de azért jó ha van nálunk valamilyen mászó eszköz, ha másért nem is, hát vészhelyzet esetére. A legkisebb és legegyszerűbb ilyen eszköz a Tiblock, mely mindössze 35 gramm, ám hirtelen terhelésnél roncsolhatja a kötelet. A micro-Traxion és a Basic szintén viszonylag könnyű és kis mászó eszközök, és emellett remekül használhatóak húzórendszerek és vízszintes kötélpályák kiépítésére is.

  Egyéb eszközök és felszerelések: A különböző típusú karabinerek megléte itt is elengedhetetlen, ezen kívül a szokásos hevederek és kötélgyűrűk és egy dobó zsák szintén jó szolgálatot tehetnek. Húzórendszerek és kiépítésénél hasznos lehet néhány csiga megléte, valamint a különösen nehéz kanyonokba érdemes néhány kapót vinni, ha esetleg nekünk magunknak kell a standpontokat létrehozni vagy mélyedésekből kijutni. Természetesen a sisak viselése itt is kötelező, akárcsak hegymászás vagy barlangászat közben. Hasznos lehet, ha van nálunk egy úszó- vagy búvárszemüveg, ha esetleg olyan helyen kell átkelnünk, ahol néhány métert a víz alatt kell megtenni. Fontosak a vízhatlan zsákok és kötélzsákok, melyekben az éppen nem használt köteleinket, váltó ruhánkat (mely a túra végeztével nagyon fontos, főleg hűvösebb időben), valamint az ételt és italt tarthatjuk. Próbáljunk meg olyan élelmiszereket csomagolni, melyeknél nem túl nagy probléma, ha véletlenül mégis vizesek lesznek.

 

A leghíresebb canyoning helyek Közép-Európában:

Bovec, Slovénia: Talán ez van hozzánk a legközelebb, a Júliai-Alpokban Szlovénia, Olaszország és Ausztria találkozásánál.  Az ország szinte összes kanyonja a Triglav nemzeti parkban található, ami egyébként a hegymászás és a barlangászat szempontjából is érdekes hely (Triglav csúcs -2864m-, a Triglav gleccser,Srnica és Boka barlangok).

Az egyik legkönyebb a Sušec, ami egy könnyebb, másfél órás túra és inkább ízelítő a canyoningból. A legmagasabb vízesés 11 méter. Itt főleg ugrások és csúszdázás van, kötél technikát szinte egyáltalán nem igényel (de ez függ a csapat összetételétől is).

A másik, nagyobb kihívást jelentő kanyon a Fratarca kanyon a Triglav nemzeti parkban. Itt már komolyabb kötéltechnikákra van szükség, de mindössze három ereszkedés van (a legmagasabb vízesés 50 méteres) és maga a túra is kétszer olyan hosszú. Ezen kívül a kanyon elég nyitott és könnyen járható, így ez egy közepesen nehéz terepnek mondható.

Szintén közepesen nehéz kanyonnak mondható a Predelica. Van alsó és felső szakasza, de megfelelő fizikai kondícióval a kettő egyszerre is teljesíthető, ami így egy öt órás túrát jelent. Itt összesen öt vízesés található melyek közül a legmagasabb 15 méter. Ez már egy szűkebb és így nehezebben járható kanyon, de a csodálatos sziklaformációk és sötét, rejtett medencék kárpótolnak a fáradalmakért.

A környék legnehezebb túrája a Globoški kanyon, ami egy hat órás útvonal. A túra egy háromnegyed órás trekkingel kezdődik az Učja folyam zúgóihoz, ahol megkezdődik maga a canyoning. Összesen 300 méter szintkülönbséget kell leküzdeni a túra végére. Ez és a folyó meglehetősen gyors sodrása miatt ez egy nehéznek sorolt kanyon, igazi kihívás!

Ezken kívül még érdemes meglátogatni a Bohinj környékén található három kanyont; ezek a Jerecica, a Mostnica és a Grmecica.

 

 

Tirol, Ausztria: Ezt a környéket nem kell bemutatni a hegyi sportok szerelmeseinek, hiszen sí és hegymászó paradicsom is egyben, bár valószínűleg kevesen tudták, hogy nagyszerű kanyonok és barlangok is találhatóak a környéken, valamint Szlovénia mellett az egyik legfontosabb rafting központ Európában. Itt is több féle nehézségű túrából választhatunk, attól függően, hogy hol szállunk be a kanyonba.

A Hachlklamm remek hely kezdőknek az ereszkedési technikák elsajátítására. Ez a vízszint miatt egy tisztán ereszkedésekkel bejárható kanyon (a legmagasabb 15 méter). Az útvonal egy széles részen indul és folyamatosan szűkül, míg el nem éri a másfél méteres szélességet a magas sziklafalak között. Ez egy nagyjából négy és fél órás, könnyű túra.

Az Alpenrosenklamm a másik viszonylag könnyű kanyon, remek kilátással és kristály tiszta, mély vizű medencékkel. Ideális választás a bátrabb kezdőknek, hiszen itt már a kanyoning minden eleme megtalálható, de elég kis magasságokkal. A leghosszabb ereszkedés 15 méter, a legnagyobb ugrás 3 méter, míg a leghosszabb csúszda 8 méter. Szintén bejárható körülbelül nég és fél óra alatt

A Rosengarten kanyonban két féle útvonal is bejárható. Az alsó szakasz egy kifejezetten könnyű útvonal néhány kisebb mászással és csúszdával. A felső szakasz már egy komolyabb kihívást jelentő közepesen nehéz túra a meredek mészkő falak árnyékában, ahol már egy 50 méteres ereszkedés vár a tapasztaltabbakra. Az alsó szakasz cirka három és fél órás, míg a felső nagyjából négy vagy öt óra alatt teljesíthető.

Az Auerklamm sokak szerint a leg-akciódúsabb, legizgalmasabb kanyon Közép-Európában, ahol akár 17 méteres ugrásokkal és elképesztően gyors 12 méter hosszú csúszdákkal, és 40 méteres ereszkedésekkel színesíthetjük az élményt. Igazi adrenalin függőknek! Lehetőség van egy közepesen nehéz és egy komoly kihívást jelentő túra megtételére a beszállási pont függvényében. Az előbbi 4-5 míg az utóbbi nagyjából 6 óra alatt teljesíthető.

A Kronburg egy mély és szűk kanyon, mely helyenként 100 méter magas falak közt kígyózik. Ennek köszönhetően elég hideg a vize, tehát, ami csak növeli a kihívást. Kifejezetten ereszkedős típusú kanyon, ahol a leghosszabb kötél út 40 méteres. Ez az Auerklamm-hoz hasonlóan tapasztalt canyonigosoknak ajánlott, bár itt is van lehetőség könnyíteni a túrán. A hosszabbik út kb hat óra alatt járható be.

A Fallbach Tirol leg extrémebb ereszkedő kanyonja. Ez az útvonal igazából inkább vízesések sorozata, sem mint egy klasszikus értelemben vett kanyon, ahol lehetőség van egy 100 méteres ereszkedésre egy vízesés alatt. Mondanom sem kell, hogy a panoráma elképesztő.

               

 

Garda-tó, Olaszország: Egy másik olyan hely, amit nem kell bemutatni. Mindenki megtalálja itt a számítását akár a vízi sportokat kedveli, akár a magasság és a mászás élménye vonzza, vagy akár csak kirándulni szeret és a hasát süttetni a parton. De mind ezek mellett Európa egyik leg lélegzetelállítóbb kanyoning útvonalai is itt találhatóak, melyek talán egy kicsit nehezebbek átlagban, mint a fent említett két régióban találhatóak.

A Torrente Brentino a belépő szint ezen a tájegységen. Kis ugrások igazán mély vizű medencékbe; valamint könnyű ereszkedések békés vízesések alatt jellemzik. Kivalló hely az első tapasztalatok megszerzésére. A maximális magasságok: 15 méter ereszkedés, 5 méter ugrás és 4 méter csúszda. Nagyjából négy óra alatt teljesíthető.

A Torrente Tuffone az ugrás szerelmeseinek paradicsoma lesz, ugyanis ebből lesz a legtöbb itt 3 és 15 méter közötti magasságokból. A túra egy 30 méteres ereszkedéssel indul egy nagy medencébe majd néhány úszva megközelíthető átjáró után a szűk kanyonban következnek az ugrások, csúszások és ereszkedések. Ez egy négy uszkve öt órás túra, amit akár a jobb kondiban lévő kezdők is teljesíthetnek.

Torrente Albola: Ez egy kifejezetten akció dús útvonal, ahol nincs igazán idő pihenni a lefelé vezető úton. A szűk kanyonban rengeteg víz van, ami ráadásul nagy sebességgel zúdul le a völgybe; ennél fogva elsősorban tapasztaltabb kanyonosoknak ajánlott, esetleg a kifejezetten jó kondiban lévő és bevállalós kezdőknek. Átlagban öt, hat órás túra maximum 6 méteres ugrásokkal és csúszdákkal, valamint 25 méteres ereszkedésekkel.

A Vione I. és II. együtt tipikus élmény túra, mivel gyors csúszdák, hajmeresztő ugrások és a hosszú, de könnyű ereszkedések mellett ez egy elég nyitott és napos kanyon. Itt igazán frissítően hat a hűvös víz a forró nyári napokon. A leghosszabb ereszkedés 50 méter, míg az ugrások és csúszdák átlagban 10 méteresek.  Szintén teljesíthető hat órán belül.

A Toscolano felső folyása a természet szerelmeseinek fogja rabul ejteni a szívét. A többi környékbeli kanyonhoz képest könnyebb, de csodálatos szikla képződmények, medencék és zúgók várják az ide látogatót. Ez is egy nagyjából hat órás túra, ahova mindenképp érdemes egy vízálló fényképező gépet hozni; na így persze akár tovább is tarthat.

A Torrente Baes az ereszkedés szerelmeseinek fog igazán tetszeni, de a csodálatos kilátás a Garda tóra mindenkinek megéri végigcsinálni. Az útvonalon, mely a tóban ér véget, tizenhét vízesés található 8-tól egészen 60 méteres magasságig. Négy, öt óra alatt teljesíthető.

A Vajo dell’Orsa egy egészen más világba enged betekintést. Szélesen indul, hogy aztán folyamatosan szűkülve a 200 méteres sziklafalak között elérje az egy méteres szélességet. Rengeteg mélyvizű medencével és sziklák alatt haladó csúszdával tökéletes hely az igazi canyoning élmény megtapasztalására. Ez a hely egyedülálló Európában! Ugyan sem az ereszkedések, sem pedig az ugrások nem túl nagyok (25 és 10 méter), de a szűk hely és a túra hossza (hét óra) miatt nem kezdőknek való.

A Rio Nero Olaszország leghíresebb kanyonja, mely csak nagyon tapasztalt kanyonosoknak ajánlott a terep nehézsége miatt. Szűk helyek; gyors folyású, akár 40 méteres ereszkedések; helyenként pedig 15 méteres ugrások jellemzik. A túra hossza szintén legalább hét óra.

Végül, de nem utolsó sorban itt is található egy igazán magas hely, a Torrente Aviana. Ez egy már indulásnál is szűk, szinte misztikus hangulatot árasztó kanyon 30 és 100 méter közti ereszkedésekkel és mesébe illő panorámával a környékre. Kihagyhatatlan, de kizárólag nagyon tapasztalt kanyonozóknak!

 

Persze érdemes ennél távolabbra is tekinteni, hiszen Európa tele van még felfedezni való helyekkel, ugyanis Svájc, Dél-Franciaország Korzika, és Spanyolország is remek helyek a canyoningra, de ezekről majd egy későbbi írásban szeretnék szót ejteni, hisz már így is hosszúra nyújtottam és ezeket a helyeket sem szeretném fél vállról venni. És persze ezen felül még rengeteg csodálatos hely van Európán kívül is, mint például Törökország, a Himalája vagy a canyoning szülőhazája a Zion nemzeti park az USA-ban.

 Kalmár Richárd

Videók:

Miért érdemes tagnak lenned?

Tagdíjaddal támogatva szervezetünket, lehetővé teszed a szabadidősport és a kaland-sport feltételeinek javítását. Számos olyan eseményen vehetsz részt, melyhez egyesületünk biztosítja számodra a szakmai vezetést, illetve a legkorszerűbb felszerelések használatát.
Egy céltudatos csapat tagja lehetsz, részese a közös munkánknak, és megmozdulásainknak, ahol független szervezetként biztosítjuk a legújabb szabadidősport tevékenységek fejlesztését, terjesztését.

A tagjainknak járó szolgáltatásokról bővebben itt olvashatsz >>>
2017-es Eseménynaptár >>>