Via Ferrata, klettersteig

Belépő a sziklafalak varázslatos világába

Csapatunk ismét túl van egy via ferrata túrán, amit teljes joggal nevezhetünk kalandtúrának. Öt nap alatt 3 ország határát léptük át és szinte minden napra tartogatott számunkra valami meglepetést az időjárás. Túracélpontjaink Olaszországban a Garda tó környéki hegyek voltak, illetve hétvégén az ausztriai Alpokat, a Rax hegyet vettük célba. Noha 2 napon is közbe szólt az időjárás, és a zuhogó esőn túl még havazással is találkoztunk Ausztriában, napjainkat meghatározta a napsütés, így napozásra is maradt időnk.

Május 24-én kedd éjszaka, végre elindultunk. A késői indulás indokolt volt hiszen, szerda délelőttre már beterveztük az olaszországi via ferrátát, így lényegében az utazás nem befolyásolta a kalandtúránk menetrendjét. Két autóval és nyolc fővel vágtunk neki az útnak, és bár hosszú volt, egyáltalán nem unalmas, már ha csak arra gondolok, hogy magyar szemünk eddig kevésbé szokott hozzá a vadregényes, hegyes-dombos-völgyes környezethez.

Szerdán délelőtt 10 körül érkeztünk meg a klettersteig célpontunkhoz, a „Rio Secco” nevű 625 méter magas C-D-s nehézségű hegyhez. Kocsiból kiszállás, öltözködés, felszerelés ellenőrzés és lelkiekben rákészülés, ugyanis csapatunk tagjai közt volt 3 lány - köztük én is-, akik most ismerkedtek meg a via ferrátával. Ezután kezdetét vette a gyaloglás a steig aljáig. Ott Peti és Balázs tartottak egy eligazítást, eszközhasználatról, technikáról, biztonságról, és jöttek a „mi a teendő ha…” kezdetű mondatok.
Nem túl gyorsan, de annál biztosabban haladtunk felfelé a steigen, és egy idő után már meg is feledkeztünk a magasságról és inkább az élménnyel és a kilátással foglalkoztunk. Jó hangulatban telt a hegyen töltött idő, és a csúcsra érve gyönyörű Olasz táj tárult elénk. Lefelé a kocsihoz vezető úton a fáradsággal egyenes arányban halkult a hangunk, de érthető volt, a sok új élményt valahogy fel kellett dolgozni. az autókhoz érve ismét öltözködés, pakolás, majd irány a kemping Limone sul Garda. Egy pillantás vissza a hegyre és az érzés hogy megcsináltam, büszkeséggel töltött el, ez volt az első hegyem.Jöttünk, másztunk, visszamennénk! - Via ferrata kalandtúra

Csütörtökön kis csapatunk ketté vált. Mi kezdők egy könnyebb célponthoz vettük az irányt, míg haladó társaink nagyobb kihívás elé néztek. A jó idő miatt eléggé sokan választották a via ferrát programjuknak, ezért volt egy kis tumultus a steig aljában, de az élmény megérte a várakozást.
Képzeljük el a Rám-szakadékot csak sokkal nagyobbnak, látványosabbnak, teli vízeséssel, még szebb természeti környezettel, és hogy kihívás is legyen egy-két helyen drótkötélhíd oldotta meg a haladást.
Az izgalmak után, visszatérve a főhadiszállásra lepihentünk kicsit, majd kihasználva a délutáni napsütés erejét napoztunk és fürödtünk a kemping medencéjében.
Estefele a többiek is megérkeztek kissé fáradtan, ugyanis az útvonaluk kétszer hosszabb volt és nehezebb is. Élmény beszámolójuk után, közös megegyezéssel pizzázni és fagyizni indultunk a közeli kisvárosba Arco-ba, ami méltó befejezése volt a mai kalandoknak.

Pénteki napunkra sajnos rányomta a bélyegét a rossz, viharos-esős idő. Ennek ellenére mindent elkövettünk, hogy ismét élménydús napot zárhassunk.
A megbeszéltek szerint szombat reggelre Ausztriában kellett lennünk. Ott volt találkozó egy kisebb csoporttal, akikkel a Rax-hegyre indultunk.
Péntek este 8-körül indultunk Olaszországból, kisebb vihar és jégeső kísérte az utunkat, egy osztrák szerpentinen még havazással is szembe kellett szállnunk.
Az időjárás nem volt túl kegyes, ezért át kellett gondolni a hétvégi túra programját újra. A találkozó létrejötte után, egy kis falu, kis kocsmájának vendégszeretetét élveztük, ahol megbeszéltük a programot.
A továbbiakban elfoglaltuk a szállást, majd kibővült csapatunk férfi tagjai a nyálkás idő ellenére elindultak (kaland)túrázni a hegyekbe.

Az előrejelzés beigazolódott így vasárnap reggel napsütésre ébredtünk. Gyors reggeli, pakolászás és máris útra készen voltunk a Klettersteig túránkra.
Kisebb sétát követően a steig aljában gyönyörű kilátás nyílt a völgyre, amit a kisebb várakozás közben megcsodálhattunk. Több helyen is kiépített létrák segítették a haladást, emiatt is fokozódtak az izgalmak a hegyen.
A csúcsra érve a csoportfotót követően egy Hüttébe vettük az irányt, ahol mindenki a választéknak megfelelően oltotta éhségét/szomját. Amit Ausztriában mindenképpen érdemes megkóstolni (bár ezt a gyakori sízők jól tudják) az Almdudler és a Gulyás leves.
Mindezek után elindultunk lefelé a völgyben várakozó autóinkhoz, majd egy rögtönzött uzsonna után mindenki hazafelé vette az irányt.

A képek beszédesebbek a leírtaknál, de az igazi élményt a részvétel garantálta!

Miért érdemes tagnak lenned?

Tagdíjaddal támogatva szervezetünket, lehetővé teszed a szabadidősport és a kaland-sport feltételeinek javítását. Számos olyan eseményen vehetsz részt, melyhez egyesületünk biztosítja számodra a szakmai vezetést, illetve a legkorszerűbb felszerelések használatát.
Egy céltudatos csapat tagja lehetsz, részese a közös munkánknak, és megmozdulásainknak, ahol független szervezetként biztosítjuk a legújabb szabadidősport tevékenységek fejlesztését, terjesztését.

A tagjainknak járó szolgáltatásokról bővebben itt olvashatsz >>>
2018-es Eseménynaptár >>>