Hegymászás, sziklamászás

A függőleges birodalom

Egy héttel túránk tervezett időpontja előtt még az is kérdéses volt, hogy egyáltalán megtartjuk-e. Eső, hó, 100 km/h-s szélvihar, lavinaveszély. Ilyen és hasonló előrejelzések voltak márciusban jellemzőek, de valószínűleg odafenn valaki nagyon szeret minket, mert szerencsére indulásunk napjára ennek már nyoma sem volt.

Az Alacsony-Tátrába szervezett téli túránkon igazi napsütéses tavaszi idő fogadott mire kiértünk Jasenie (Jecenye) községbe. Miután leparkoltunk a falu szélén kezdetét vehette végre a háromnapos túránk hótalppal, hágóvassal. A zöld jelzésen haladva, a Lomnista patak völgyén haladtunk az Alacsony-Tátra hófödte gerince felé. Útközben nem egy emléktábla, katonasírhely, vagy éppen bunkermaradványok emlékeztetnek, hogy egykor ez a vidék is komoly részt vállalt a második világháború harcaiból. A gerinchez érve már jég és hó fogadott bennünket, a pár órával ezelőtti tavaszi időjárást hirtelen a tél váltotta fel.  A kb. 11 km-es távot és több mint 1000 méter szintemelkedést délutánra küzdöttük le kb. 5 óra gyaloglás után, éppen időben érkeztünk meg első szállásunkhoz, a Gyurkova menedékházhoz (1623 m), hiszen erős szél és csapadék tette kicsit kellemetlenné az út végét. Ez a szakasz az évnek ebben a szakában aránylag kényelmesen teljesíthető akkor is, ha csak délben indul a csapat Jaseniéből (este 18:15-kor még épp csak szürkült).

{phocagallery view=category|categoryid=50|imageid=0|limitstart=0|limitcount=40|pluginlink=0|imageordering=9|displayname=0}



Úton a menedékház felé


Az első napi szállást (Chata pod Chabencom, a Chabenec hegy alatt) előzetesen nem lehetett elérni telefonon és máshogyan sem. Ez a lehető legautentikusabb és legegyszerűbb szlovák hegyi menedékház. 1-2 ember vezeti, és 3 helyiségből áll: a földszinti helyiség egy nagy ebédlő, mellette a ház toldalékában van a személyzet lakrésze, ami egyben konyha is, és a tetőtérben egy légtérben lehet aludni matracokon. Lehetett kapni bablevest vacsorára, meg kávét és teát, reggelire meg virslit vagy rántottát, és mindezekhez kenyeret (a leveshez is), de mi alapvetően a saját készleteinket fogyasztottuk. WC a ház előtt: klasszik fabódés budi, 2 fülkével. A háztól kb. 100 méterre forrás van iható vízzel. A személyzet is innen hoz. Tehát nem kell 2 napi vízzel nekivágni a túrának. Áram nincs (valami akkumulátoruk lehet, amiről néhány energiatakarékos izzót üzemeltetnek a közösségi helységben), telefont nem lehet tölteni. A házba belépve a folyosón kell hagynunk a veszélyes felszerelést, egy közös helyiség van, itt le kell venni a bakancsokat, cserébe választhatunk benti papucsot, ruháinkat a plafonról lógó fogasokra akaszthatjuk száradni. Alvóhelyünk a padláson volt, kb. 30 matrac egymás mellett, egy légtérben éjszakáztunk szlovák túratársainkkal, de azt mondom, 5 euróért adott körülmények közt, ez több mint korrekt.

A Gyurkova-menedékház (tursiticka utulna sedlo Durkovej, vagy Chata pod Chabencom)


Másnap reggel korán keltünk, hiszen tudtuk, hogy hosszú nap vár ránk, 7 óra után már teljes menetfelszerelésben tartottunk a gerincre. A nap már korán kisütött, szél minimális, felhő is alig volt az égen, ennél szebb időt kívánni sem lehetett volna. A havas hegygerincen mintha egy másik világba csöppentünk volna, a táj lélegzetállító panorámával hálálta meg az eddigi erőfeszítéseinket, gyakorlatilag egész nap folyamatosan fényképeztünk, alig bírtunk betelni a táj szépségével. A gerinc mentén a 3 méteres, hóba állított póznákat követve tartottunk Kelet felé. Az út biztonságosnak mondható, de a párkányokon azért érdemes vigyázni, mert a szél elég komoly áthajlások alakított ki, illetve a lavinaveszélyre is több helyen tábla figyelmeztet. Első nagyobb csúcshódításunk a Chabenec (1955 m) volt, innen már tisztán lehetett látni a „Nagy-testvér”, a Magas-Tátra havas csúcsait, ahogyan a nem is olyan messzi távolból csendesen figyelnek bennünket. Az ösvény egy hullámvasút, nagy mászások majd ereszkedések jellemzik, a nap végére a 20 km táv mellé összesen kb. 1000-1000 méter jutott mindkettőből. Jellemző volt egyébként, hogy a tiltás ellenére sok sítúrázóval találkoztunk, nem ritkán velünk szembe haladva (ami a nehezebb irány). Kipróbálhattuk a hótalpakat is, bár reggelente a még fagyos havon a hágóvas hasznosabb eszköznek bizonyult.


Mire elértünk a Chopok 2024 méteres csúcsa alá, már mindannyian kellőképpen fáradtak voltunk, így a síelők és snowboardosok tömegén átverekedve egy kis pihenéssel és ebéddel jutalmaztuk meg magunkat. Népszerű síelő hely, felvonó, étterem és egy menedékház is található itt, de nem értük be ennyivel, a mi úti célunk még odébb volt. A piros jelzésen ballagtunk tovább egészen az Alacsony-Tátra legmagasabb pontjáig, a Gyömbérig (2046 m), ahol is az utat megkönnyítendő kettéváltunk volna, de a körülmények miatt csak a téli út volt járható, ami bizony felmegy a csúcsra. Egy utolsó pár száz méteres mászás várt még ránk, de abszolút megérte, a csúcsról elképesztő körpanoráma nyílik az egész környékre. Innen már szinte futva ereszkedtünk le a Stefanika menedékházhoz, ahol már több, magyar túrázó is éjszakai szállásra várt. Ez az előzőhöz képest egy lényegesen komfortosabb hegyi menedék, saját étterme, több különálló szobája, fürdőszobája is van (amivel mondjuk nem volt szerencsénk, mert az estére ígért meleg víz, és ezzel az aznapi fürdés is elmaradt). A 17 eurós díj tartalmazta a vetett ágyat, egy választható meleg reggelit, nem beszélve a kedves kiszolgálásról, így másnap reggel innen is elégedetten keltünk útra.

A Chopok csúcskeresztje

Utolsó napunk a valóságba való visszatérésről szólt, alig pár óra alatt elhagytuk a hófehér világot és hamarosan felváltotta azt a hó olvadékból táplálkozó, egyre duzzadó Mlynná patak völgye. A sárga jelzésen haladtunk Délnek az első napon egy hotel parkolójában hagyott autónkhoz. Itt már nagyon zavaró volt a napfény, köszönhetően az előző napi tömeges leégésnek, mert persze naptejet egyikünk sem hozott magával. Hétvégénket egy patakba esés és egy beindulni nem akaró autó tette teljessé, de a hotel segítőkész biztonsági szolgálatának köszönhetően sikerült megoldani ezt a kellemetlenséget is.

Nem bántuk meg, hogy elmentünk, mi több, a remek időjárási körülményeknek hála egy felejthetetlen élménnyel lettünk gazdagabbak. Tanulság: magashegyi túrán mindig legyen nálatok fényvédő krém, mert a szemüvegfoltos leégett arc csak egy rövid ideig vicces.

 

(Fotók: Hegedűs Anett, Kiss Béla, Pintér Balázs)

  


Schmittinger László - Németh Gábor

Miért érdemes tagnak lenned?

Tagdíjaddal támogatva szervezetünket, lehetővé teszed a szabadidősport és a kaland-sport feltételeinek javítását. Számos olyan eseményen vehetsz részt, melyhez egyesületünk biztosítja számodra a szakmai vezetést, illetve a legkorszerűbb felszerelések használatát.
Egy céltudatos csapat tagja lehetsz, részese a közös munkánknak, és megmozdulásainknak, ahol független szervezetként biztosítjuk a legújabb szabadidősport tevékenységek fejlesztését, terjesztését.

A tagjainknak járó szolgáltatásokról bővebben itt olvashatsz >>>
2017-es Eseménynaptár >>>